Az utóbbi időben több helyről hallottam egy kultikus sorozat születéséről, amelyet a méltán híres és neves Frank Darabont jegyez.
Darabont nevét a legjobbnak vélt Stephen King filmadaptációkból lehet ismerni: ilyen volt a Halálsoron (eredetileg Green Mile) és a Köd (eredetileg The Mist) című filmek.
A minap megvettem az április 8.-i Slayer, Megadeth koncertre a jegyeket. A 2011-es turné a ’World Carnage’ címre hallgat, ami magyarul nemes egyszerűséggel ’Világi mészárlást’ jelent.
Engem elsősorban a Slayer érdekel, akik az egyik kedvenc zenekarom és most lesz alkalmam oly sok idő után személyesen is látni őket. Ha jól számolom, 25 esztendeje várok erre a pillanatra.
Ha egy Avataron edződött mai fiatal megnézi az 1979-ben forgatott Mad Max-et bizonyos, hogy nem ezt fogja élete meghatározó filmélményévé nyilvánítani. Nincs is baj ezzel. Ennek és a mai kor csúcsminőségű, digitális trükkök arzenáljait felvonultató filmjeinek is megvannak a saját helyük és szerepük a filmművészetben.
Egyszer Motörhead Lemmyről olvastam, hogy egy orvos valami kezelése során azt mondta, hogy vigyázzon magára, nehogy balesetet szenvedjen, mert egy esetleges vérátömlesztésben garantáltan meghalna. Megfordítva, ha valaki Lemmy vért kapna, az garantáltan beadná a kulcsot, mert az ő vére olyan kemikália, ami a mai orvostudomány számára megfejthetetlen titok. Ami neki az élet energiáját adó vér az, másnak halálos mérget jelent! Mindezt csak azért említettem, mert Ozzy a másik rock dinoszaurusz, valószínűleg hasonló kórképet kapna. Igazából senki sem érti, hogy hogyan de életben van, itt van és 2010-ben egy hatalmas albumot rakott le.
2010 január második hete több szempontból érdekes, eseményekben bővelkedő hét volt. Rövid összefoglaló, a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül.
Régen írtam, most pótolom. A december mozgalmasan telt és ezt rövid összegzésként szeretném is leírni, néhány fényképpel megtámogatva. Ezt azonban egy másik, önálló bejegyzésbe kívánom megtenni.
2011 január a szokásos álmossággal indult. Nekünk mondjuk kivételesen volt, ami izgalmat okozzon az évkezdésben. Ez pedig az első teljes értékű hét az óvodában.
Mivel a hétköznapom úgy alakult, a csütörtöki napon én mentem Hanniért az óvodába. Az óvódások kint voltak az udvaron, Hanni viszont fenn ebédelt. Magdi nénivel kettesben voltak, mert Léda beteg lett, ezért ő a héten nem volt. Meg kellett zabálni, ahogy a kis asztal mellett, a kis széken kanalazta a levesét.
Frei Tamást eddig elsősorban, mint televíziós riporter jegyeztük. Az idei év karácsonya előtt jelent meg első regénye, amely alapján, mint írót is elismerhetjük. Frei eddigi munkássága alapján számomra bizonyított. Szerintem neki ahhoz van különleges képessége és esze, hogy olyan témákat tálaljon, ami igazán nagy érdeklődést válthat ki az emberekből. és ezeket egy jól magas színvonalon tálalja. Érzéke van ahhoz, hogy felcsigázza az embert. Nem valószínű, hogy 10 év múlva már emlékszem, milyen műsorokat is csinált, de ott és akkor nagyon jó volt. Szóval mindezek alapján engem „megvett”, hogy legyen kedvem kezembe venni első regényét.
Kedvenc leveseim egyike a fokhagyma krémleves. A fokhagymát amúgy is a fűszernövények királyának tartom és annak mindennemű felhasználását élvezem. A leves elkészítése roppant egyszerű.
