Az utóbbi időben több helyről hallottam egy kultikus sorozat születéséről, amelyet a méltán híres és neves Frank Darabont jegyez.
Darabont nevét a legjobbnak vélt Stephen King filmadaptációkból lehet ismerni: ilyen volt a Halálsoron (eredetileg Green Mile) és a Köd (eredetileg The Mist) című filmek.
Az utóbbi nem tévesztendő össze a magyarul hasonló című, angolul The Fog címre keresztelt John Carpenter darabbal. Szóval Darabont neve védjeggyé vált a rettegés házában, aki teljesen sajátos módon és hangulatban képes megjeleníteni a félelmeinket a filmvásznon. A filmjei nézése közben nekem mindig az az érzésem, hogy Darabont tulajdonképpen a legbelsőbb félelmeinkkel manipulál, azokat ábrázolja tényleg zseniálisan – ezek a zsigeri emberi érzések állnak a mondanivalójának a központjában. A szörnyek tulajdonképpen csak ezek kivetülései, manifesztációi, amelyeket kétségtelen, hogy hatásos színpadi kellékként kezel.
A sorozat, ami a januári hónap sorozata lett nálam a The Walking Dead (Sétáló halottak). Ebből már tudható, hogy zombie filmről van szó. Leszögezem, nem rajongok a zombie filmekért. A legnagyobbakat nem is láttam, de az utóbbi időben néhány ilyet bevállaltam. Legjobban az I am Legend (Legenda vagyok) tetszett, aminek egyébként idén jön a folytatása.
A Walking Dead egy hatrészes első évaddal indult és sajnos csak 2011 őszére ígérik a 13 részből álló folytatást, a második évadot. Az első évad annyira bejött, hogy sok lesz ez az idő kivárni a történet folytatását.
A történet lényege: Rick Grimes a főszereplő, seriff helyettes valahol egy Atlanta melletti egy poros kis városban. Normál, unalmasnak mondható amerikai kisvárosi létben tengeti szürke hétköznapjait, ahol a magánélete a gyönyörű feleségével (Sarah Wayne Callies a Prison Break-ből) sem alakul a legfényesebben. Ebben a helyzetben igen súlyos lövést szerez egy országúti lövöldözés során, aminek következtében hosszú időre kórházba kerül. Hogy mennyi időre, pontosan nem tudjuk, de mire felébred, minden megváltozik körülötte. A kórház csatatér, a város utcái szétzúzva, mindenhol halottak hevernek. A csekély túlélők egyike befogadja őt és nagyjából képbe helyezi. A várost elözönlötték a ’járkálók’, akik az élő emberekre vadásznak.
Klasszikus zombie helyzet, apokaliptikus képekkel.
Darabont ebbe a történetbe helyezi el a szereplőit, akikből egyre több lesz és elkezdik felvenni a harcot a járkálókkal és valami kiutat keresni ebből az őrületből. Többet nem mondanék a filmről, minden kockája kincs. A történet nagyon jól el van találva és bár sokszor mocskosak a jelenetek, a szemlélő könnyen rátalál az emberi mondanivalóra a képkockák között.
