Szeptember első hétvégéje jól indult. Péntek este egy istenien sikerült zöldséges bablevessel próbáltam a hétvégi házimunkából kivenni a részemet. Majd következett a Magyar válogatott történelminek mondható győzelme a Svédek ellen. 2:1, amit teljesen véletlenül, de pontosan sikerült megtippelnem.
Az extázisban annyira feldobódtam, hogy megnéztem a 28 nappal később c. filmet. Éjfél után kerültem ágyba.
A szombaton a délután volt igazán érdekes. Akkor volt az immár teljesen átadott sashalmi piac, hivatalos átadó ünnepsége.
Az első szakasz átadására tavaly ilyenkor került sor. Most a piac öko- és őstermelő részét, ill. az új közösségi házat nyitották meg. A szervezők kitettek magukért: igyekeztek minden korosztálynak táncos mulatságot rendezni.
Elsőként egy óriás bábos produkcióra került sor. Ízes szójárású vitézek bújtak emberi nagyságú bábokba és a közönség fiatalabb korosztályát bevonva adták elő műsorukat. Ezután jött Farkasházi Réka és a Samuband szintén, elsősorban gyerekeknek szóló zenés produkciója. Az ünnepélyes átadást követően Kovács Kati, Hevesi Tamás majd legvégül a Budapest Bár következett. A polgármester ünnepi beszéde rövid és sallangoktól mentes volt. Nekem nagyon tetszett, ahogy az egész piac is. Persze a kereskedőkkel beszélgetve hall ezt, azt az ember. Valakinek mindig savanyú a szőlő.
Nekem, mint vevőnek ideális helyszínen és kulturált formában nyújt vásárlási lehetőséget. A fanyalgóknak tehát azt üzenem, hogy a piac, mint kereskedelmi egység elsősorban a vásárlókért és nem miattuk van!
Egyébként a sashalmi piac története több mint száz éves múltra tekint vissza és valamikor a 60-as évek tájékán már szó volt egy nagy, a maihoz hasonló rehabilitációjáról, ami viszont csak mostanra, 2011-re vált valósággá. Ennyit a piacozásról! Az estét a Legenda vagyok filmmel búcsúztattam.
Vasárnap reggel nekivágtunk Visegrádnak. Ide ősz tájékán rendszeresen elmegyünk. Az ország egyik legszebb helyének tartom. Hegy és víz, minden jelen van a számomra tökéletes kikapcsolódáshoz.
Szomorúan állapítottuk meg, hogy a számunkra oly kedves lepencei strandon - azon kívül, hogy rommá verték – semmi nem történt. 2009-ben zárták be és láthatólag évekig nem lesz semmi. Az utunk a bobpályához vezetett, ahol nem kevés pénzért parkolhattunk (900 forint), viszont 2000 forintért 6 menetet vállalhattunk. Bettus kettő ment Hannival, én négyet. Van téli és nyári pálya is. Egymás mellett, szinte ugyanazon a nyomvonalon.
A nyári kényelmesebb és talán gyorsabb is. Hanni nagyon élvezte. Próbáltunk egyre gyorsabban és gyorsabban menni és a féket sem kapkodta a kezébe.
A bobozás után a Salamon torony közelében lévő, újonnan megnyitott Királyi Meseparkot látogattuk meg. Nagyon jópofa az egész.
Tulajdonképpen egy nagy játszóteret kell elképzelni a Duna parton. Minden fából van és korabeli figurák ábrázolásával öltöztették fel a játékokat: volt itt hinta, libikóka, labirintus, mászóka, bárka, céldobáló stb.
Az egész nagyon színes, vidám hangulatot áraszt – köszönhetően az élénk színeknek és a korabeli jelmezekbe bújtatott figuráknak.
A játék végeztével megálltunk a kedvenc Siesta pisztrángozóban, Dunabogdányban. Az ebédedre várva Hannival elsétáltam a Duna partra, ami ebben a verőfényes nyarat idéző, ámde szeptemberi napon, a legszebb arcát mutatta. Bettus pestós, én diós pisztrángot ettem. Ebéd után megállapítottuk, hogy most már sokkal könnyebb Hannival ilyen helyre betérni. A halacskával játszva, de nagyon rendesen végigülte az ebédet.
