2010 január második hete több szempontból érdekes, eseményekben bővelkedő hét volt. Rövid összefoglaló, a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül.
1.) Hanni egész héten beteg volt. Így sajnos az év eleji, jól alakult óvodai kezdés kicsit lendületét vesztette. A rákövetkező héten kezdhetjük a beszoktatást újra. Néha káromkodik (’A kurva anyádat’) és tudja és tudja a hangsúlyát. A taktika az, hogy nem szólunk, próbálunk nem tudomást venni róla – figyelembe véve azt az alapvető tézist, hogy egy gyermek számára az a fontos, érdekes, vicces, amivel reakciót, érzelmet vált ki. Ez általában nem szokott bejönni és ilyenkor azért csak rá kell szólni. Egy idő után alábbhagy a lelkesedése és kaján vigyorral az arcán korrigál: ’ A macska rúgja meg!...Irgum, burgum krucifiksz!!!’
2.) Hosszú szinte már örökkévalóságnak tűnő idő után, úgy néz ki végre sikerült egy kicsit anyagilag rendbe (de még messze nem helyre) jönni. Kifejezetten jó előjelek mutatkoznak: a több mint három éve erős mínuszokat ostromló ázsia részvénycsomagom bíztatóan pozitívba lendült és egyelőre napokon keresztül tartja magát. A reálérték veszteség még fennáll, a nyereség meg még távolabb van, de a bíztató jelek mutatkoznak. Én legalább is ennek vélem. A pénzügyi hangulatom határozottan optimista.
3.) A szentendrei telkünk ügyében kaptam egy kedves levelet a helyi önkormányzattól, amiben örömmel értesítenek, hogy eltörölték az üdülési telkek utáni fizetendő adót (évi 25.000 forint volt). Egyúttal azonban értesítenek, hogy helyette bevezették az építmény adót, ami négyzetméter alapon, nem kevés, 1.370 forintot kóstál. Elkezdtem számolni. ’Csupán’ egy tízessel fogok többet fizetni, mint eddig. Miért érzem azt, hogy át vagyok verve, de nagyon a pannonputyin csapat által.
A térképeken megrajzolták
Ez itten kérem Magyarország
Az iskolákban megtanítják
Ez itten kérem Magyarország
4.) A hétvégén voltunk Emesééknél, Gyurkát köszönteni a születésnapja alkalmából. A végén kicsit szomorúan beszéltünk, amikor kiderült, hogy az amúgy sem sok fizetését a munkahelye vezetési 30.000 forinttal csökkentette – úgy hogy a legkevesebbet keresők közé tartozik és 5-6 éve nem kapott fizetésemelést. Ez sokkoló volt és az ő helyzetében még elszomorítóbb. Komolyan gondolom, hogy ki kellene találni neki valami segítséget. Ha mást nem a gyerekek tanítatásában való anyagi részt vállalást. Határozottan ilyen szándékom van. Erre igyekszem odafigyelni a jövőben.
5.) Roberto és társai szombaton elindultan a Budapest-Bamako rallyn. Közvetve, de érdeklődve fogom kísérni az úti beszámolót. Sok kalandot és biztonságos érkezést Nekik!!!
6.) Végül vasárnap este múlt idézés zajlott, furcsa élményekkel, érzésekkel tarkítva, amikor újra néztem a Mad Max első részét. Egy 79-es filmről van szó, amit valamikor a 80-as években láttam a VHS fénykorszak kellős közepén. Ez az este megér egy külön bejegyzést, ezért erről külön írok hamarosan.
