A különböző művészi kifejezési formák közül, számomra a zene azért különleges, mert a legintenzívebben tud hatni a szenzibilis érzékelőimre. Olyan hangokat, képeket, érzéseket tud feltárni, amit a ma embere amúgy itkán hall, lát és tapasztal meg. A zene ilyen jellegű lényege semmit nem változott az idők során. Hiába a számtalan folyamatosan alakuló irányzat és hangszerelési forma.
Azokat a zenéket (is) nagyon szeretem, amik közelebb visznek a transzcendens világhoz.
A következő egy végtelen egyszerű, de nagyszerű dal, az előadás tényleg megható (nagyon sok köszönet ezért Takács Nikolasnak).
Akit megfog ez a dal, az egy röpke pillanatig talán érezni fogja, hogy Isten megsimogatta a buksiját:
„I'll stand before the Lord of Song
With nothing on my tongue but Hallelujah”
Leonard Cohen
