Smallpile

A második nap reggelén bizonyosságot nyerhettünk, hogy egy igazi parasztgazdaságban vagyunk, mert 8-kor a Zetor krampácsoló hangjára ébredtünk. Épp a disznóólat tisztították, a trágyát rakták ki, ami Hanninak nagyon tetszett, bár elsőre félelemmel vegyes kíváncsisággal nézte.

A szűkebb értelemben vett gazdaságot hamar felfedeztük. Rögtön a ház mellett - ami egy klasszikus tornácos parasztház - foglal helyett a vietnámi csüngő hasú malacok ólja, mellette a kecskéké ahol néhány bárányt is láttunk. A tyúkok és kakasok is képviseltetik magukat, bár nem olyan szép számban - továbbá kacsák és nyulak. A rendet Madzag és Bodza a két jó fej kiskutya biztosítja.

Hanninak legjobban a kiscicák tetszettek. Cicából pontosan nem is tudom mennyi volt, de lehetett volna belőlük válogatni szín és méret szerint is. Állandóan meg akarta a piciket fogni és közben az "Édes, aranyos kiscica" mondatokat ismételgette, a legédesebb vigyorral az arcán.

Nagy hatást tettek rá a kismalacok is, mert benn az ólban, elkülönített karámban ott voltak ők is, az anyjuk hasán csüngve.

A portát amúgy egy közvetlen, fiatalos házaspár vezeti. Hat gyermekük van, ami tiszteltetet parancsoló dolog a mai világban. A nyolcvanas évek végén költöztek ide Budapestről, lecserélve a fővárosi életet a vidéki csendéletre, de annál mozgalmasabb napokra. Persze az elmúlt több mint húsz év nem volt egyszerű és a porta a mai, vendégek számára is nyugodtan látogatható formáját pár évvel ezelőtt nyerte el. Leszögezhetjük, hogy iszonyú munka egy ilyen gazdaságot üzemeltetni. Hozzáteszem, hogy a birtok határait nem is igazából tudtam felfogni. Több kis ház, nagy ház, csendes kerti tavak, legelők és nemrégtől egy kúria is tartozik hozzá. Kerítés sehol sincs, ami sok mindent elárul és nekem roppant mód tetszik. Ahol viszont van kerítés ott abban áram is van. Villanypásztorral őrzik a legelőket, kukoricásokat, veteményeket.