Hosszú mozi szünet után választottuk az Eredet (Inception) c. filmet, amelyet három dolog miatt mertem bevállalni.
- Szerettem volna végre egy jó filmet megnézni, és erről előzetesen meglehetősen jó véleményeket olvastam, olyan helyekről is, ahol ez nem igazán sikk.
- Az a Christophet Nolan jegyzi a filmet, akinek az Álmatlanság filmjén kívül mindegyik remekmunka (Tökéletes trükk, Batman: Kezdődik, Sötét lovag, Memento).
- Leonardo DiCaprio, aki minden nyálassága ellenére egy remek tehetségű színész.
Nem csalódtam a film után. Igazából csak néztünk ki a fejünkből és próbáltuk értelmezni a látottakat. Nem könnyű ezt egy ennyire elbutított világban. Ha a mai gyermekek ilyen filmeken nőnének fel, biztos nem lenne gond az oktatással. Ez az a film, amiben a rengeteg digitális effekt ellenére sem sikkadt el a mondanivaló, egyszerre szórakoztat és gondolkodtat.
A történet maga is érdekes: Cobb (DiCaprio) egy mester tolvajt alakít, aki nem a szokott módon és legfőképpen nem a megszokott helyszíneken teljesíti a küldetését. Ő az, aki az emberek álmában képes kutakodni és onnan a megbízónak értékes információkat megszerezni.
A friss megbízatása azonban még neki is sok fejtörést okoz, ugyanis most nem ellopni, hanem becsempészni kell neki valamit a célszemély agyába, az álmain keresztül. Ez a valami pedig egy gondolatnak a magja, csírája, az Eredet, ami fontos döntéseket fog befolyásolni a valós életben (a valós élet fogalma a film végére legalább annyira megkérdőjeleződik ebben a filmben is, mint a Mátrixban). A munka elvégzéséhez profi csapatra van szükség, amiben segítőtársai az Építész, Sofőr, Kémikus stb…
A feladat kivitelezését több dolog is nehezíti.
Egyrészt a bűnözésnek ez a formája nemcsak az elkövetők, hanem a potenciális áldozatok körében is ismert, ezért ezek különleges védekező mechanizmusokat képesek felállítani az álmukban, a gondolataik védelmére.
Másrészt egy ilyen kényes beavatkozás a készítők fantáziája szerint csak az ún. hármas szinten lehetséges, ami az álom a köbönt jelenti, azaz álom az álom az álomban. Magyarán az álmodó személyt az álomban elaltatják, további álom szintre és még egyszer ugyanezt képzeljük el.
Ha ennyi nem lenne elég, akkor a harmadik bonyolító tényező Cobb elhunyt felesége, aki a férfi tudatalattijából szívesen tesz látogatást a férje álmaiba, inkább nehezítve, mint könnyítve annak a dolgát.
A film cselekménye is mozaikszerűen áll össze, a párhuzamosság az álmokban…, szóval nem egyszerű a néző dolga, mindez megspékelve Cobb tudatalattijának bemutatásával, ami egy teljesen szürreális, embertől idegen világot mutat be. A film készítőinek a dicséretére váljék, hogy remekül oldották meg az ugrásokat a film cselekményében, és a párhuzamosságot az álmok különböző szintjein. A szereplők mindegyike remek, Cobb figurája jól kidolgozott és film hangulati képei és érzelem világa hű leképezései, annak a történésnek, amit az adott pillanat épp bemutat.
Ne feledkezzünk meg a film zenéjéről sem, amit az egyik személyes kedvencem, Hans Zimmer jegyzett.
