Kedves Olvasóm!
Az eddigi bejegyzésekből a Smallpile blogban megszokhattad, hogy meglehetősen személyes, családcentrikus, vagy szórakozás teli bejegyzések születtek eseményekről, utazásokról és hétköznapokról.
Ami a következő pár bejegyzésemet illeti – és ebből ez lenne az első - ez meg fog változni. Ez nem valami előre így tervezett dolog, hanem egész egyszerűen így alakult. Jelenleg épp ilyenekről van kedvem írni. Ehhez persze hozzájárult egy esemény, de erről majd később.
Szóval, ha ezt furcsának találnád, ennek pusztán ennyi és nem több oka van. Azt gondolom ilyeténképpen a következő írásoknak nagyon jó helye van itt, még akkor is, ha ezek egyáltalán nem illenek az eddigiek közé.
Mielőtt a fejemben formálódó konkrét témába belevágnék, előtte néhány gondolatot szeretnél megosztani a hitről és tudásról. Mert a következők bejegyzésekben leírtakhoz azt hiszem talán több hitem, mint tudásom van és magam előtt még csak-csak, de mások előtt ezeket sem védeni, sem cáfolni nem akarom. Erre nálamnál jóval alkalmasabb, nagy tudású, de legalább is a témában jobban elmélyülő embereket, írásokat, műsorokat lehet találni, akiket/amiket annak a rendje és módja szerint, majd megnevezek.
A kérdés amire most megpróbálok a magam módján válaszolni, a következő: „Mit jelent a tudás és mit jelent a hit? Mit jelent a tudok valamit és mit jelent a hiszek valamit?”
Tudás:
A tudás tanított. Minimum két entitás szükségeltetik hozzá. Az egyik a tudást átadó (adó), a másik a tudást megkapó és azt felfogó (vevő és dekóder). A tudás megszerzésének tehát konkrét manifesztálódása van valahol a térben és időben.
Ami viszont talán ennél sokkal fontosabb, hogy a tudás, mint gondolat formáló relevanciának a lényege, hogy ehhez kellő megalapozottság, empirikus bizonyíték, de legalább is sok-sok tapasztalat és abból egyenesen levonható konklúzió szükségeltetik. Ezek alapján azt próbálom meghatározni, hogy amikor kijelentem valamiről, hogy tudom, akkor ehhez tudok társítani egy olyan bizonyítási rendszert, amely alapján az adott tudás végkövetkeztetésként megállapítható.
Ezzel kapcsolatban nekem rögtön felmerül egy problémám, ami a következő: ha elfogadom a fenti eszmefuttatásomat, akkor nyilvánvalóan beláthatom, hogy minden általam tudásként ismert dolog mögé nem tudok felsorakoztatni bizonyítási rendszert (pedig elvileg kellene). Ennek sokféle oka lehet, de nagyon gyakran mindösszesen annyi, hogy meg sem tanították ezt nekem. Marad a tudás, a végkövetkeztetés és nincs mögötte érvrendszerem. Persze ez valahol megtalálható, csak utána kéne járni. De minek, ha ez e nélkül is működik?
Azt gondolom ugyanakkor, hogy a tudás nem egyetemleges, hanem meglehetősen viszonylagos. Megfelelő és jellemző körülmények, vonatkoztatási rendszerek között kijelenthető: hogy valami, egy általunk ebből levont végkövetkeztetés szerint ’van’. De máshol, más körülmények között ez a valami egyáltalán nem biztos, hogy így ’van’.
A tudás az ész és ráció megtestesülése. Kétségtelen, hogy az emberi létünk és emberként való megkülönböztetésünk egyik alapköve.
Hit:
Beszéljünk akkor a hitről egy kicsit.
A hitet lehet tanítani, viszont hinni nem lehet megtanulni. A hit sokszor belülről fakad és épül fel. Valójában persze itt is nagyon fontos az adó és vevő kapcsolata, de ez sokkal látensebb, sokkal kevésbé manifesztálódott, mint a tudás átadásának és megszerzésének az esetében. Nehéz megfogalmazni ezeket a gondolataimat, mert valójában sokkal kevesebb különbséget érzek a tudás és hit között, mint amennyire azt szerintem a felületes szemlélő tudni véli.
Abban azt hiszem, viszont szignifikánsabb különbség van, hogy a hit megéléséhez sokkal inkább lelkiségre, mint észre van szükség.
Úgy tartják, a spirituálisan befogadóbb emberek könnyebben kerülnek közel a hithez. Ebből a magam számára annyit tudok leszűrni, hogy elfogadom azt, hogyha valaki kellően érzékeny, befogadó és ezáltal számtalan olyan érzékszervét képes intenzívebben használni, amiről a mai emberek többsége azt sem tudja, hogy létezik – nos, akkor valóban könnyebben kerül közel a hitéhez. Ez persze nem kizárólagos! Több olyan embert ismerek személyesen is, akik kellően materialisták, pl. komoly fizikusok és megdöbbentően komoly hittel rendelkeznek és itt elsősorban a vallási hittételre gondolok (Einstein is ilyen volt egyébként, akinek az E=m*c2 képletét sok ateista „tűzte és tűzi” a mai napig büszkén a pólójára).
A hit alatt természetesen nem csak a vallási hitet, hanem minden mást is értek. Hitet egy olyan valamiben vagy valakiben, akit és amit nem tudok megmagyarázni, levezetni és bizonyítani, a jelen formámban és bizonyítási rendszeremben. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy más formában, vonatkoztatási rendszerben ezeket egyébként ne lehetne tudás alapon bizonyítani.
A hit és a tudás tehát számomra kéz a kézben jár. Jól és szívesen megvagyok mindkettővel, mert ezek nélkül kevéssé lenne értelme rövid földi pályafutásunknak.
Mindezt azért mondtam el elöljáróban, mert a következő bejegyzésekben leírtakhoz kellő tudás és hit szükségeltetik. Ezek nélkül nem érdemes ezeket végigolvasni, mert badarságoknak fognak tűnni.
Pedig nekem most határozottan az a szándékom, hogy valami igazán fontos dolgot meséljek el neked.
Ha elhiszed, tudni fogod!
(Vége az első résznek)
