Smallpile

Betti egy kedves ismerőse jóvoltából augusztus első hetét ismét az Őrségben tölthettük. Eddig kétszer voltunk ezen a vidéken, de mindig szívesen gondolunk vissza az itt eltöltött időkre. Az őrségi régiónak sajátos hangulata van, Magyarország egyik legkarakteresebb tájegysége olyan helységekkel, mint Pityerszer, Csörgőszer, Bükkös erdő, Hosszú völgy, Hársas tó, Őrimagyarósd stb. Nem csodálatos már csak a szavak ízlelgetése is? Arról nem is beszélve, hogy a gasztronómiai élvezetek számomra egyik alapkövének számító, tökmagolajat is itt készítik.

Vasárnap kora délután indultunk. Az utazás kisgyerekkel mindig egy kicsit rázós, bár szerintem Betti hajlamos kicsit jobban túlspirázni a dolgokat a kelleténél. Jellemzően Hanni jól bírja ezeket az utakat és többnyire élvezi. Én vezetek, Hanni alszik, aztán Hanni nem alszik, Betti pedig megpróbálja az ülésben, pontosabban a kocsiban tartani. Ennyiben kétségtelenül nehezebb feladat hárul rá. Bér ezúttal nekem is kijutott a jóból, mert alig hagytuk el Budapestet, Székesfehérvár előtt 20 km-re, durrdefektet kaptunk a jobb első keréken. Mindez autópályán, a rendes 130 km/h sebesség mellett. Aki ilyet még nem élt át, annak mondom, hogy ez az autósok egyik rémálma. Nem egy kellemes érzés az biztos, de az autó itt is jól bizonyított (meg azért az én reflexeim is J). 

A leállás pillanatában gyakorlatilag a csupasz felnin állt az autó, a gumiköpeny teljesen szétgyűrődve. Nem akarom a szót szaporítani, de sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Egyrészt tudtam, hogy a pótkerékként felhasználható "virsligumi" ideiglenes megoldás, de legalább optikailag jobbra számítottam (ebből kiderülhet, hogy először kellett pótkerékkel utaznunk). Másodsorban ennek a pótkeréknek sem árt néha a keréknyomását ellenőrizni. Az már csak hab a tortán, hogy észrevettem, hogy a jobb hátsó kerék is kezdi megadni magát. Ránézésre is lapos volt (a vicc az, hogy gondos sofőrként előző nap ellenőriztettem a keréknyomást, merthogy nekem gázzal vannak töltve).

Barátaink segítségével sikerült Fehérváron gumist találni és az idén amúgy esedékes gumicsere problémát, sikerült a vártnál korábban és rendhagyó módon, különösebb előkészületek nélkül megoldani.

Nos, mindezeknek köszönhetően a tervezettnél sikerült jóval később megérkezni Szalafőre, ahol viszont meleg fogadtatás és bográcsban készült paprikás krumpli várt minket. A hosszúra, kalandosra és fárasztóra sikeredett utat Hanni példásan bírta, hála Betti kitartó gondoskodásának.

A nap hátralévő része jól telt. Este ismerkedtünk a Ferencz portával és annak lakóival, amiből ahogy az hamarosan kiderül, van bőven.