A hétvégén beugrottunk Hannival egy barkácsáruházba, ahol takaró fóliát akartam venni. Igyekeztem gyors lenni, mert Hanni az ilyen helyeken nagy pakolós. Tévedés ne essék, nagyon jól szokott viselkedni, de pakolni nagyon szeret. A fóliák tetején felfedeztünk egy szörnyeteget.
Hogy ki tette oda...nem tudjuk. Hanni így szólt:
- „Szörnyeteget odaad! Megnéz!”
A szörnyeteg valójában egy hóbagoly volt, amitegy hungarocell labdára rágyógyított tollpihékből állt. Meglepően életszerű volt és engem határozottan a szörnyecskékre (rég, régi film a gyerekkoromból) emlékeztetett. Hanninak nagyon tetszett a bagoly, amit mi innentől szörnyetegnek neveztünk! Édes volt hallani, ahogy mondogatja ezt a szót a kicsi szájával.
A szörnyeteget végül úgy hoztuk ki, hogy ki sem fizettük, mert Hanni ügyesen kicsempészte a karjaiba. Megbocsátható ez egy kisgyermeknek!
A szörnyeteg innen kezdve az életünk részéve vált. Ott van a nappaliban, fürdés közben és még a lefekvéskor is ágyba kerül.
Itt van még néhány kép a Sugár játszóházból. Hatalmas területen, tényleg kifogástalan játszóházat alakítottak ki. Teljesen kulturált és abszolút gyerekbarát és gyerek biztos. Minden sarkot és élet gondosan lefedtek, hogy ne sérülhessenek a gyermekek. Hanni egyik kedvence a labirintus, ami egy emeletes építmény, akadály utakkal, ugrálóval és labdás csúszdával.
Rengeteg kis házikó is fel van állítva, amiben a gyerekek nagyon szeretnek bujkálni, rendezkedni.
