Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy számomra a Metallica kultikus szimbólum, ha egy lakatlan szigetre kellene költöznöm három CD-vel a hónom alatt, az egyik biztos egy Metallica lenne. Épp ezért olyan fájó, hogy egy ilyen fenomenális zenekar ilyen mélyre süllyed(t) a zenei identitását illetően.
A Metallica a 81-es megalakulását követően, 1986-ig három zseniális albumot rakott le az asztalra:
| Kill ’Em All (1983) |  |
| Ride The Lightning (1984) |  |
| Master Of Puppets (1986) |  |
Mindhárom album etalon és alapmű. Kötelező olvasmánya minden metal rajongónak, és ezek a jelzők fokozottan igazak a legutolsóként említett, Master esetében. Kevés tökéletes album létezik, a Master egyike ezeknek a ritkaságoknak!
1986 szeptember 27.-én tragikus körülmények között meghalt a zenekar basszusgitárosa Cliff Burton. Az utókor már tudja, ők akkor még nem, hogy a már komoly hírnevet és megbecsülést szerző banda, a géniusz Cliff halálával befellegzett. Ahogy írtam ezzel a rövid, de annál termékenyebb időszakukkal örökre bevésték nevüket a metál nagykönyvébe, bár kétségtelen, hogy a kommerciális, megastadionokat betöltő hírnevüket ezek után szerezték.
A Metallica persze 81 óta folyamatosan volt/van, bár szerintem ideje nagy részét tetszhalott állapotban éli. Nyilván ebben a 30 évben óriásit változott a világ és benne a metál zene is. Ma egészen más hatások, reflexiók érik a szerzőt és a hallgatót. Mindez természetes folyamat és mint ilyen indokolhatja bármely nagy múltú zenekar formálódását. A Metallica is próbált megfelelni ezeknek a kihívásoknak, de sajnos nem ment nekik. Pedig kimagaslóan értékes, tehetséges emberek alkották, alkotják a mai napig is. Kivéve Ulrichot, aki egy seggfej és az utóbbi 20 évben elfelejtett mindent, amit dobosként kemény munkával az első 10 évben magára szedett.
Ha végighallgatjuk a fent említett albumokat, köztük az igazán kiemelkedő dalokat, akkor egy közös nevezőt biztos találunk. Ezekben szinte kivétel nélkül mind ott volt Cliff keze nyoma, aki nem egyszerűen dalszerző volt, hanem komponista. Hihetetlen tudással, de mégis nemes egyszerűséggel és nagyszerűséggel rakta össze a legbonyolultabb tételeket is. Említsük meg, hogy komoly zenei alapműveltsége volt – ellentétben a többiekkel. Ő nem csak érezte, de értette a zenét.
Vannak még gondolataim a témáról, de egyelőre legyen itt és most elég ennyi. Folytatása következzék…
