10 éve járt itt utoljára a dalai láma. Most 75 évesen ismét hazánkba látogatott. Tanításaiból áradó bölcsessége most még időszerűbb, mint 10 évvel ezelőtt. Gondoljunk bele, hogy a világunkban és kis hazánkban mennyi minden történt ezen idő alatt! Azon szerencsések közé tartozom, akik akkor és most is jelen lehettek.
A 10 évvel ezelőtti találkozás inkább a határtalan bölcsességének átadása volt, nyitott keretek között. A buddhizmus mint olyan nem is igazán jelent meg a beszédében. Az emberi élet végső értelméről, a boldogság eléréséről beszélt.
A mostani találkozás mély vallásfilozófiai témákat tartogatott és egy különleges áldással egybekötött beavatási szertartást, az ún. Csenrézi meghatalmazást és áldást. Sokan vannak, akik meglehetősen távolról, az európai szubkultúrákból figyelik és alkotnak véleményt a buddhizmusról. Ezekben a körökben előszeretettel vallják azt az emberek, hogy a buddhizmus elsősorban filozófia és nem vallás. Nos, aki alaposan ismeri a buddhizmust és más világvallásokat, az ezt a kijelentést meglehetősen sarkítottnak, tévútra vezetőnek fogja találni. Mást mondok: aki részt vett ezen az áldáson, az megtapasztalta mennyi vallásos rítus övezi a buddhizmust. Annyira így van, hogy a dalai láma többször felhívta a keresztény és egyéb vallású résztvevők figyelmét, hogy csak és annyit és úgy tegyenek meg a szertartásból, ami világképüknek, felfogásuknak megfelel, befogadható.
Azt hiszem a buddhizmus nyugati térhódítása elsősorban a Tendzin Gyaco, XIV. dalai láma személyiségének köszönhető. Tiszta bölcsességét és szeretetét olyan, számunkra is egyértelműen és világosan befogadható módon tudja tálalni, ami csak a legnagyobb vezető képességű emberek erénye. Nem gondolom, hogy alkalmam lesz arra, hogy még egyszer személyesen láthassam, ezért ezek a találkozások kivételes helyet foglalnak el az életemben.
Ajánlom mindenkinek, hogy forgassa ennek a valóban kivételes képességű embernek a könyveit. Hiszem, hogy a világunk tőle és általa sokkal jobb lehet!
